VI. GYIF ajándékok, anekdota...
Kiss Ottótól megkaptam a "nyereményemet", a képen látható csokit, és egy teljesen egyedi dedikációt a Csillagszedő Márió hátuljára, nem tévedés!, mert odamásoltam a Hinta című versét.
A Nyulász Pétertől kapott könyvek is jól felismerhetők. Annyira sikerült zavarba hoznom ugyanis, hogy másnap egy előadáson mögém ülve viszonzásul kishíján lenyakazott a képen látható könyvekkel. Persze lehet, hogy ő lovaggá ütésnek szánta... :D
És természetesen a hátul méltóságteljesen álló gyönyörű könyvet Betweentől kaptam, azzal az ígértettel, hogy a blogján olvashatok is róla hamarosan. És ti is velem együtt.
Kapcsolódnék Nyulász Péter blogján írottakhoz:
Mert a gyermekirodalom "nem tréfadolog", és mert most végre valami elkezdődött.
"Ha végignézek az elmúlt éveken s lefújom róluk a szalmaláng-ígérgetéseket, megkockáztatom, hogy évek óta tartó gyerekellenes hangulat van Magyarországon! nehéz szavak, súlyos szavak, de ki kell végre mondani őket. Már csak azért is, mert szorít az idő, vészesen szorít, nincs idő kivárni, hogy a sok ígérgetésből legyen is valami, ugyanis a gyerekek órája gyorsabban ketyeg! Náluk négy-öt év egy korszak, s amit ezalatt nem kaptak meg, azt már sohasem lehet pótolni. Amit nem tápláltunk be a lelkükbe-agyukba, ez alatt az idő alatt, az már örökre hiányozni fog, üresség lesz. Lyuk lesz a lelkükben. (...) Mert végig nem a magam nevében beszélek, hanem a gyerekek nevében. S azok nevében, akik erejükön felül dolgoznak, ügyködnek a gyerekekért, méltatlan helyzetben, néha kiröhögve. Hál' istennek vagyunk még egypáran. Rádióban, Tv-ben, könyvkiadóban, színházban (én:blogokon), ilyen elszánt futóbolondok. Dicsőség helyett röhögést, segítség helyett lefitymálást kapva. Fogjuk egymás kezét, így alkotunk, nem, nem egy erős hálót - hanem egy lábtörlőt. Amibe bárki beletörölheti a lábát. Ám ez a lábtörlő a jövő küszöbe előtt van! És optimisták is vagyunk, minden rossz dacára, mert hiszünk a jövőben! Aki ugyanis a gyerekekben hisz, annak van jövője. Aki meg nem, annak nincs." (Csukás István: A lábtörlő válaszol, In: Költők éhkoppon, Osiris, Bp., 1996, 65-68.p.)
Most van esély rá, hogy a lábtörlőből szőnyeg legyen, szőnyeg, amelyen a gyerekek az igényes, minőségi, értéket hordozó gyerekirodalom birodalma felé mennek...
A képen látható könyvekről (fotózni tudók legyenek szívesek nem kiröhögni az amatőrt), mert azokat a fesztiválon szereztük be, természetesen fogok írni hamarosan.
A történeti hűség kedvéért:
1. A Miazmég bemutatója előtt ott ácsorgott Péter, gondoltam soha jobb alkalom, így némi torokköszörülés után, az orra alá dugtam a dobozt, és megkérdeztem megismer-e. Mire ő értetlenül rámmeredt, hogy persze Szalma Edit kép. Erre kinyitottam a dobozt, és bemutatkoztam (tök fölöslegesen). Ez volt az a bizonyos "váratlan tálalás". (Mert ugye az írókról, költőkről szóló anekdotáknak is születni kell valahogy. )
2. Nem vagyok polihisztor, dekupázsolni direkt a villamosos tollas doboz kedvéért tanultam meg egy itteni barátnőmtől, (köszönöm neki). A fotót pedig P. Panka találta, mert segített keresni.
Csokitrüffeleket sem tudok gyártani, rábíztam a Schwindhackls manufaktúrára Weizben, mert most mondjátok meg, valamit rosszul csinálok, aztán megmérgezem a gyerekirodalom kiemelkedő költőjét...
A különféle varrott állatokkal meg úgy áll a dolog, hogy egyedítettem őket, de az alapötlet a mellékelt könyvből származik.
((De az összes bejegyzést én írom a saját kútfőmből, ha mégsem azt jelzem.))
Megjegyzések