2015. március 1., vasárnap

UPDATE & NEWS

Csak látszólag lustultam el, az igazság az, hogy három másik helyre írok sokat, csak nem hozom át ide.

Egyrészt könyvajánlót, kritikát:



Interjúkat:


Saját írásokat:

2014. november 20., csütörtök

Csendesen, halkan...

Ez az a pillanat, amikor, ugyan csak halkan, de megjegyzésem van.
Meg (egy kicsit) elegem a mindenféle tankönyvbotrányokból, költők körüli hajcihőből.
És úgy jártam, mint KJÁ, akit ráadásul nagyon szeretek, mint költőt és gondolkodót, hogy háromféleképp lett elegem.
Mint gyerekirodalmár, mint szülő és mint tanár is.


http://librarius.hu/2014/11/19/kommentaradatot-inditott-el-gyerekgyilkos-anya-tortenete/

Hosszú fejtegetések és magyarázgatások helyett két dolog:
Forrásmegjelölés nélkül minden hiteltelen, hiszen a mondás is úgy tartja: messziről jött ember azt mond, amit akar.
Tanulmányozhatom a fát az erdőben, lehet az fenyő, de ennyiből kijelenteni, hogy egy fenyvesben állok, ha a többi fa kivétel nélkül tölgy?
Nem szabad elveszni a részletekben, globális, összefüggő képet kell alkotni.
Csak hát az idő, kutatás, figyelem.
Ítélkezni, előítéleteket mozgatni könnyebb.
Igaz.

A másik dolog, és ezek már a kérdéseim:
- hány szülő kapcsolja át a tévét a híreknél?
- hány szülő kapcsolja át, halkítja le az autóban a rádiót a híreknél?
- hányan dobják a kuka mellé, az utcán a szemetet?
- hányan néznek félre, ha hajléktalant, síró gyereket/felnőttet vagy más erőszakot látnak az utcán?
- hányan szitkozódnak a szabálytalanul vezetők miatt hangosan?
- hányan fogják be a gyerek szemét az utcán az erotikus/pornográf reklámok láttán?

És végül, hányan tudjátok mi a különbség az auditív (hallott) és a vizuális (látott) tartalmak, képek érzékelése, agyi feldolgozása rögzítése és belsőnkre, belső képalkotásunkra gyakorolt hatása között?


×××
A kép egyébként Jacob&Wilhelm Grimm: Családi mesék c. kötet (Kalligram, 2009, ford.: Márton László, Adamik Lajos) 418. oldaláról származik.

2014. július 10., csütörtök

Utazás

A szöveg még 2011-ben íródott szülinapi ajándékként valakinek. És mivel ma van Zsuzsi barátném szülinapja, hát, Kedves, isten éltessen sokáig, szóljon ez most az 5 órás vonatutak emlékére, ezúttal Neked!

„Ami a megpillantásakor úgyis nyomban elfelejtődik: a vonásai. Átmenet nélkül megszűnik, hogy nincs is időd megnézni a vonásait: a fellépő teljes „mártasága” megsemmisíti, mint arcot.) És amúgy sem az a feladatod, hogy felismerd őt a leszállók közt, hanem az, hogy a már közeledő mozdony füstjéről meg tudd mondani, rajta van-e ő is a vonaton (vagy lekéste).” Ottlik, Buda
Intercity volt, a kocsik kerekei belül tompábban kattogva falták a kilométereket. Egyesek, egészen sokan, zenét hallgattak, változatos műfajok szűrődtek a vonatzajba, nehogy benső ritmusuk átvehesse a vonatkerekek ütemes, tompa ritmusát.
Mások olvastak, újságot, regényt, ilyesmiket, szemüket inkább a sorok statikus, szabályos egymásutániságán pihentetve, nehogy feltűnjön a villanásokban változó táj, amely masszává olvad, ha sokáig nézed.
Voltak, akik ettek, talán előbb a korai óra miatt nem tudtak reggelizni, vagy unalomból. Megtölteni a bennük kongó ürességet, begyömöszölni a várakozás keltette űrt, legyűrni, étellel elnyomni az idegességet.
Néhányan ott sem tudtak elszakadni a számítógéptől, a virtuális világ villódzását választották a valóság unalmas folyama helyett.

2013. szeptember 10., kedd

Nyári olvasmányok 1.

Kissé kaotikusra sikeredett a nyár, leginkább sehova nem írtam semmit.
Most, hogy a gyerekek intézményesítve vannak, elkezdem sorra venni, mit olvastunk, olvasunk, és miről fogok aztán írni szeptember folyamán, míg itthon lopom a napot.

Lássuk tehát visszafelé:

L. I. Lázár, Rejtőző kavicsok című regényét olvastam legutoljára, így szeptember elején egészen rossz döntésnek bizonyult, mivel a főszereplők diákok, no, meg a magyartanár. A kicsit idealizált, nekem talán sok helyen túl romantikusra sikeredett, a kötet mindenesetre elérte a kívánt hatást. A szívem szakad meg a katedra után újra. Részletesebb ajánló hamarosan.